Állandó kiállítások

Földszinti előtér

Múzeumunk látogatóit a földszinti előtérben fogadja, ahol lehetőség nyílik a falitárlóban elhelyezett kiadványok, emléktárgyak megvásárlására, valamint a belépőjegy érvényesítésére a régi gyári blokkolóórával. A földszinti előtértől balra, az állandó kiállítás megnyitásaként egy 18. századi stílusban készült kovácsolt vaskapu, majd az épület létesítésére vonatkozó dokumentumok másolatai, s az épület 1777-ből való eredeti tervrajza látható. A lépcsőházban zömmel a kohászathoz köthető művészeti alkotások vezetik át látogatóinkat a két emeleti szinten található kiállítási termekbe.

I. emelet

Az első emelet előterében a gyáralapító Fazola Henrik személyére és a gyáralapításra vonatkozó dokumentumok láthatók, valamint a vaskohászathoz nélkülözhetetlen szilárd tüzelőanyag előállításának fejlődését szemléltetjük.

A nyersvasgyártást bemutató terem jobb oldalán húzódó dioráma-sor az ércekből való közvetlen fémkinyerés történeti fejlődését szemlélteti a színes és nemesércek első felhasználásától a nagy ókori kultúrák technológiáin keresztül a 19. századig. A diorámák alatti tárlókban láthatók ókori (egyiptomi, asszír-babilóniai) fémleletek másolatai, különböző magyarországi középkori vaskohók ásatásaiból származó égetett agyagfúvókák és salakdarabok, régészeti fémleletek (szerszámok, fegyverek), valamint távol-keleti fémtárgyak. A terem végében az Imola község (Borsod m.) közelében feltárt, 10-12. századra keltezhető kohó és a kőszegfalvai kettős aknájú kohó (bucakemence) látható az ásatáson megtalált állapot szerint („in situ”) bemutatva. A terem bal oldalán a nagyolvasztók fejlődése látható. A nagyolvasztóban végbemenő folyamatokat egy fényhatással működő és az olvasztó metszetét bemutató modell segítségével követhetjük végig, míg az egyes típusokat a diósgyőri és ózdi nagyolvasztók makettjei szemléltetik.

Az acélgyártás történetét bemutató teremben haladva az egyes acélgyártási eljárásokat (kavarás, tégelyacél-gyártás, Bessemer- és Siemens-Martin kemence, elektroacél-gyártás, konverteres acélgyártás) makettek, dioráma és működő modellek szemléltetik, melyeket dokumentumok, rajzok és fotók egészítenek ki. Itt kaptak helyet az acélgyártáshoz kapcsolódó tárgyi emlékek (szerszámok, védőöltözet, termékek), valamint az anyagvizsgálat fejlődését szemléltető gyűjtemény és egy kis ízelítő az öntészet remekeiből. Mozgáskorlátozott látogatóink részére fenntartott bejáratunk ebbe a terembe nyílik.

II. emelet

A kovácsolási eljárások termébe lépve diorámák szemléltetik a kovácsolás történetét az ókori egyiptomi nemesfém-kovácsolástól kezdve a középkori fegyvergyártáson át 18-19. századra jellemző vízikerék meghajtású hámorműhelyek technológiájáig. A diorámák előtti vitrinekben kovácsolt termékek (szerszámok, szegek, puskacsövek), valamint kalapácsfújtatók láthatók, de itt kapott helyet a mecenzéfi mezőgazdasági szerszámgyűjtemény egy része is. Modellek sora mutatja be a modern kori gépi kovácsolás és sajtolás berendezéseit, a tárgyi emlékek pedig a járműépítés, elsősorban a vasúti közlekedés eszközeinek fejlődését szemléltetik.

A hengerlési eljárások termében diorámák, működő modellek és makettek segítségével kaphat képet a látogató a hengerlés eszközeinek és technológiájának fejlődéséről, a drót- és csavargyártás történetéről. Síngyűjtemény mutatja be a magyar vasutaknál a 19. század közepétől használt különféle külföldi és hazai síneket, tablókon láthatók a különféle hazai hengerdék termékei. A terem végéből nyílik az időszaki kiállításoknak helyet adó teremrész.

Massa Múzeum

Első terem

A múzeumba belépve az első teremben találkozhatunk az 1772-ben felépült ómassai kohó profilrajzával és makettjével. Bemutatjuk az Újmassán épült (a múzeum mellett részben ma is látható) olvasztó épületszerkezeti rajzát és a csatlakozó öntőcsarnok ácsszerkezeti rajzát is. Korabeli építési szerződések és a nagyolvasztó fúvógépének vízienergia-ellátására szolgáló forrás- és vizesárok-rendszer rajzai egészítik ki a dokumentumgyűjteményt. Az újmassai tárgyi emlékek közül itt nyersvas darabokat, salakdarabokat, közvetlenül homok- és agyagformába öntött használati tárgyakat láthatunk.

Második terem

Ebben a teremben a massai öntöttvasgyártás korai emlékeit láthatjuk (pl. nagy méretű mozsár, a tógát építésén dolgozó katonák konyhája számára öntött üst, agyagmintába öntött vaskályha). Külön érdekessége a gyűjteménynek a gyáralapító Fazola Henrik özvegyének öntöttvas sírtáblája. Megtekinthetők itt a hámorok berendezései (üllők, hámortuskó), a régi gyár korabeli látképei, dokumentumok, és egy vasverő műhely működő modellje is.

Harmadik terem

A falakon és a tárlókban helyben készült öntöttvas dísz és használati tárgyak láthatók.

Negyedik terem

Itt tekinthető meg a kézi- és a vízikerekes kovácsolás történetét szemléltető kiállítási rész, ahol az egykor használt különféle kéziszerszámokat, valamint a kasza- és kapagyártás technológiáját mutatjuk be.

Fazola Kohó

Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. „őskohó” története a 18. századra nyúlik vissza. Fazola Henrik lakatos mester – akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók – 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített.

Fia Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését.

A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékeként vált közismertté hazánkban és határainkon túl.

Vasverő

A vasverőben (hámor), melyet 1979-ben XVIII. századi rajzok alapján építettek, egy vízikerékkel meghajtott farkaskalapács és fújtató, valamint egy izzítókemence idézi fel a korabeli képlékenyalakítási eljárás helyszínéül szolgáló műhely hangulatát.

Skanzen

A skanzenben, a vaskohászatban a XIX-XX. században működtetett gépi berendezések, szerszámok, valamint a 2004-ben végleg bezárásra került lyukóbányai bányaüzemben használt utolsó berendezések egy-egy darabja tekinthető meg.

  Az oldal tetejéreAz oldal tetejére

Galéria