Utolsó órák

Az „Utolsó órák” című tárlat a magyar ipari szintű óragyártás fénykorát villantja fel. A kiállításon látható az a légvédelmi lövedék 1935-ből, amelynek itthoni gyártása a magyar óragyártás alapjának tekinthető.

 

Magyarországon pár évtizeddel ezelőtt még nagyipari óragyártás folyt, tömegével exportáltuk az órákat. A kiállításban megismerhetjük a magyar óragyártás történetének fejezeteit a kisipartól a nagyiparig: Hoser Viktortól a szentgotthárdi Nemzeti Óragyáron keresztül a pesterzsébeti Óragyárig, de a nagyipari termelést képviselő Magyar Optikai Művek és a Danuvia gyárak órái sem maradhattak ki a kiállításból. A tárlat újdonsága, hogy beemeli a köztudatba a feledésbe merülő szentgotthárdi Nemzeti Óragyárat, valamint hogy láthatóvá válik a raktárfiókban tárolt légvédelmi lövedék, mely Junghans S30 típusú óraművel rendelkezik. A légvédelmi lövedék óraműve a magyar finommechanikai ipar szempontjából jelentős darabnak mondható, mivel a hazai óragyártás e légvédelmi lövedék óraművének önálló gyártásával indult.

 

A kiállítás be kívánja mutatni a különböző típusú magyar órák teljes vertikumát (ébresztőóra, iskolai- és beléptető-óra, falióra, toronyóra stb.).

 alt

Az „Utolsó órák” című órakiállítás a Közlekedési Múzeum épületének rekonstrukciója előtti utolsó kiállítása. Ezzel a tárlattal tisztelegnek minden egykori és jelenlegi, a Közlekedési Múzeumban dolgozó munkatárs előtt, ezért az egyik vitrinben a kollégák egy-egy órája látható. Ezek olyan órák, amelyhez tulajdonosaik valamilyen ok miatt személyesen kötődnek, fontos emlékük fűződik hozzá – akár még egy bizonyos időpontot is jeleznek vele. Ebben a vitrinben látható órák eltérő fajtájúak és méretűek, más márkájúak és más-más korúak: különfélék – ahogy mi mindannyian is eltérő tulajdonságokkal rendelkezünk - így láthatóak óráink kiállítva, a jelenlegi épület utolsó kiállításának beszédes részeként.

 

A kiállítás létrehozásában a múzeum segítségére volt Máthé István magángyűjtő, aki a múzeum rendelkezésére bocsájtotta jelentős, MOM és Danuvia-gyártású óragyűjteményének egy-egy darabját.

 

A tárlathoz egy tablókiállítás is csatlakozik, amely az időmérő szerkezetek történetét mutatja be a kezdetleges, külső energiától függő napóráktól, a torony- és ingaórákon keresztül egészen a kvarckristállyal működő modern órákig. A tablókiállításon jól nyomon követhető az az út, amelyet az emberiség több ezer év alatt járt be, míg eljutott a napóráktól a mai modern időmérő szerkezetekig.   A tablókon a bemutatott óratípusokon kívül megemlékeznek a jelentősebb órásmesterekről is, akik elmés újításaikkal járultak hozzá az időmérő szerkezetek fejlődéséhez. Így a látogatók megismerkedhetnek Jacopo di Dondi, Galileo Galilei, John Harrison és még sok más neves mester munkásságával. Hazai kuriózumként megemlékezünk Hell Miksa belső napórájáról is, amely az egri Líceum épületében, a Csillagvizsgáló toronyban csodálható meg eredetiben. A tablókiállítást a múzeum a jövőben vándoroltatni szeretné. Magyarország és a határon túli területek általános és középiskoláiban szeretnék kiállítani

 

A kiállítás 2015. április 15-ig, a Közlekedési Múzeum zárásáig látható.

 

  Az oldal tetejéreAz oldal tetejére

Galéria